Meg is hoztam a következő fejezetet! Igaz kicsit megcsúsztam vele, de azért sikerült!
Tudom, nem nagyon érdemlem meg, de azért egy két komival örvendeztessetek meg!
Légyszi!!!!!
2. fejezet
Az új iskola
Végre beléphettünk abba
az épületbe, ami csak úgy ontja magából a tudást. Persze Carl-t
ez egy cseppet sem hatotta meg. Ő inkább a lányokkal volt
elfoglalva.
Edward oda nézz mennyi
lány! Szerinted szóba állnának velem?
Miért ne állnának
szóba veled?- kérdeztem kissé értetlenül.
Hát mert ők mégis
csak egy magasabb rendű családból származnak!- mondta a legjobb
barátom már korántsem olyan magabiztosan.
Jaj Carl, ne aggódj
már annyit!- próbáltam vigasztalni, de láthatóan sikertelenül.-
Menjünk, és inkább iratkozzunk be! Utána is lehet ismerkedni!
Jó, igazad van, mint
mindig!- mondta, majd elindultunk az iroda felé, aminek az ajtajára
hatalmas betűkkel ki volt írva, hogy beiratkozás.
Miután ez is meg volt, a
tanárok utasítottak minket, hogy foglaljuk el a kollégiumot és
feküdjünk le korán, mert holnap már órák lesznek. Carl ettől
teljesen elkomorodott.
Úgy látszik ma sem
fogunk ismerkedni!
Ugyan már Carl! Holnap
is lesz nap!- mondtam miközben kipakoltam a hatalmas bőröndömet.
Anyám semmit nem bízott a véletlenre. Mindenemet bepakolt, mintha
soha többé nem mennék haza...
Végre eljött a másnap, és
én egy nagy adag izgalommal indultam neki a napnak. Az órák elég
hamar elteltek, így már csak egy óra maradt ebédig, amit az
iskola menzáján fogunk elfogyasztani. Carl persze már tűkön ül,
de én nem tudtam az ebéddel foglalkozni, mert már alig vártam a
biológiaórát. A tanárunk Mr. Welsh volt, aki már épp kezdte
volna az órát, amikor egy halk kopogás zavarta meg.
Tessék!?- kiáltott ki
Mr. Welsh.
Elnézést kérek, csak
a könyvtárban segítettem Mrs. Potternek!- mondta egy bársonyos
hang.
Felnéztem és láttam,
amint egy fülig elvörösödött, félénknek tűnő lány igyekszik
az utolsó pad felé.
Ő Annabelle Radens!-
mondta Carl, miközben én még mindig a lányt bámultam.
- Hát ezt meg honnan
tudod?- kérdeztem, ráeszmélve a mondat lényegére. Vajon Carl
honnan tudja ki ez a lány?
Amíg te a könyveket
bújtad, én ismerkedtem!- válaszolta, és láthatóan nagyon
büszke volt magára, amiért valami olyat tudott amit én nem...
Az óra után a menzára
menet végig Carlt kérdezgettem, de ő sem tudott többet a lány
nevénél.
Ő nem olyan barátkozós
típus,- mondta barátom- inkább csak a könyveinek él! De ne is
kérdezd! Én is csak Cat-től tudom!
Ki az a Cat?-
kérdeztem.
Ja, neked még nem is
meséltem róla! Szóval a lányt Cathleen
Monroe- nak hívják, és ő olyan haver -féle! De majd ebédnél
úgy is megismered!
Ezt
jó dolognak gondoltam, lévén így talán többet megtudhatok a
lányról. Amikor beléptünk a menza ajtaján a szemem ismét
megtalálta őt. Egyedül ült egy négy személyes asztalnál.
Carl-nak igaza lehet a könyvekkel kapcsolatban, mivel most is egy
halon könyv vette körül. Láthatólag senki sem foglalkozott vele,
és ő sem foglalkozott senkivel.
Nézd
Edward, ott ülnek Cat-ék! Gyere üljünk le hozzájuk!... Hahó
Edward, hallasz?
Ja,
igen! Mondtál valamit?
Csak
annyit, hogy üljünk le Cat-ék asztalához! Edward mi van veled?
Semmi,
semmi! Indulj el, én majd megyek utánad!- mondtam a láthatóan
aggódó barátomnak.
Carl
elindult az asztal irányába, de én nem tudtam rávenni a lábaimat,
hogy kövessék. Ekkor hirtelen a semmiből eyg alacsony, szőke fiú
lépett oda hozzám.
Szia!
Én William Swan vagyok! Te pedig Edward Anthony Masen
Naperville-ből!
Így
van! De várj csak! Honnan tudod, hogy ki vagyok!- kérdeztem a
szőke fiút, mert nem emlékezte , hogy bárkinek is bemutatkoztam
volna.
Ez
egyszerű! Én vagyok a diáktanács elnöke, így az a dolgom, hogy
mindenkit ismerjek! Azt a lányt is jól ismerem, akit már legalább
húsz perce bámulsz!- mondta fülig érő vigyorral.- Ha gondolod
bemutatlak neki!
Komolyan?
Igazán megtennéd?- ez a mondat olyan szánalmasan hangzott, hogy
azt vártam, hatalmas röhögésben tör majd ki, de nem ez történt.
Persze!
A legjobb barátomnak mindent!- a legjobb barátja?
Nem
igazán értettem ezt a dolgot, de úgy döntöttem nem firtatom
tovább csak bólintottam. Azzal elindultunk a könyvekkel megpakolt
asztal felé. A szívem valamilyen okból gyorsabban kezdett verni,
amit nem igazán értettem, hiszen ilyen még soha nem történt
velem ezelőtt. Amikor odaértünk az asztalhoz, William
megszólította a lányt.
Szia
Annabelle! Ne haragudj, hogy zavarlak, csak be szeretném mutatni a
legjobb barátomat! Ő itt Edward Anthony Masen!- már megint a
legjobb barátjaként említett meg, de már nem is foglalkoztatott.
Szia
William! Igazán örülök, hogy megismerhetlek Edward, de ha most
nem haragszotok olvasni szeretnék!- mondta elég ingerült hangon.
Úgy
látszik nem valami barátságos, de valahogy ezzel még kíváncsibbá
tett, és még jobban meg akartam ismerni.. De úgy tűnik ez nem az
a nap lesz.
Azt
hittem útközben William majd eltűnik, de olyan hűségesen
követett, mint egy kiskutya. Amikor odaértünk, az asztalnál még
két üresen állt. Az egyik Carl mellett . Én leültem Carl mellé,
William pedig készült leülni a vörös hajú lány mellé, amikor
az ingerülten ráhorkant.
Hé
Swan! Neked a buzgómócsingok közt a helyed, nem?
Regina
nyugi! Edward barátai a mi barátaink is!- mondta a Carl melletti,
sötét hajú lány. Gondolom ő lehetett Cat, aki egyből
szimpatikus lett nekem.
Köszönöm!
Ülj csak le William! De egy kérdés! Honnan tudja mindenki, hogy
ki vagyok?
Hát
Carl barátod már nagyon sokat mesélt rólad és a furcsaságokhoz
való vonzalmaidról!- mutatott rá a megrakott asztalra.
Azt
hiszem korán ítéltem meg ezt a lányt. Lehet, hogy mégsem kéne,
hogy szimpatikus legyen. Pedig rendes lánynak tűnik.
Én
Catleen Monroe vagyok, ő itt Regina Howard!- mutatott a vörös
hajú lányra. Ő az aki már az elején ellenszenves volt nekem. De
azért mégis mosolyt erőltettem magamra.
Nagyon
örülök! Gondolom nekem már be sem kell mutatkoznom!- jelentettem
ki, mire mindenki hatalmas nevetésben tört ki.
Jól
van! Mivel ennél az asztalnál már mindenkit ismersz, nézzük a
többit! A mellettünk lévő asztalnál afféle nagymenők ülnek!-
világosított fel Cat, miközben hatalmas fintort vetett a
szomszédos asztalnak címezve.- A szőke hajú lány Sophie Emily
Radens. A srác pedig Naten Wyler, ők az iskola legfőbb hangadói!
Úgy gondolják övék az iskola, vagy mi!
Várj,
azt mondtad Radens?
Jól
hallottad! Ő Annabelle Radens nővére, mégis olyanok mint tűz és
víz! Nem is különbözhetnének jobban!- mondta Cat amilyen
ellenszenvesen csak lehetett.
Az
ebéd gyorsan eltelt, így korán visszamehettünk a kollégiumba. Én
egész végig csak Annebelle-ről tudtam beszélni. Carl meglehetősen
unta a dolgot.
Edward
most már csak ez lesz a téma, vagy fogsz másról is beszélni?-
érdeklődött sértődött hangon, amikor hirtelen Sophie Radens
lépett oda hozzánk, aki valószínűleg hallotta a
beszélgetésünket.
Szia
Edward! Sophie vagyok! Hallom az én húgocskámról beszélgettek!
Tudod vele nem érdemes foglalkozni! Ő csak a buta könyveivel tud
szót érteni, velem ellentétben!- mondta, és közben egészen
hozzám simult amit én nem értékeltem és inkább elhúzódtam
tőle.
Ne
haragudj, de én nem igazán vonzódom az ilyen lányokhoz!-
vetettem oda neki, majd elindultam, hogy minél távolabb legyek
tőle.
Uram
Isten Edward! Tudod, hogy a suli legjobb csaját ráztad le?- mondta
Carl szinte felháborodva.
Ha
így gondolod, lehet hogy neked kéne megismerkedned vele
közelebbről!
Lehet,
hogy igazad van!- bólogatott serényen.
Innentől
csendben haladtunk a kollégium felé...
A
napok elég gyorsan teltek, így már lassan egy hónapja jártunk a
Roosewelt Gimnáziumba, de Annabelle- ről semmi újat nem tudtam meg
és Carl sem haladt sokat a Sophie ügyben.
