Egy újabb díj!!!!

Köszönöm szépen a díjat Beccának!

Kérdések:

1. Melyik pilótával (ha nem szereted a F1-et, akkor más sportolóval) töltenél el egy hétvégét?
- A Forma-1-et nem szeretem, és igazából más sportokért sem nagyon rajongok!

2. Miért vele? 

                       

3. Milyen az álomrandid? (Hova mész és kivel?)
- Tudom kicsit nyálasan hangzik, de nekem az az álomrandi, ahol azzal vagyok, akit szeretek! Szerintem más nem is kell!:D

4. Milyen számodra a férfiideál?
- Igazából nincs határozott férfiideálom! Elég annyi, hogy törödjön velem! ( De azért persze egy kicsit adok a külsöségekre!:D)

5. Álomlánykérés?
- Ezen még nem gondolkodtam!

6. Voltál már úgy igazán szerelmes?
- Igen.

7. Miért szereted a Forma1-et? (Ha nem szereted, akkor a kedvenc sportodat)
- Nincs kedvenc sportom!

8. Van szerencseszámod/tárgyad?
- 10,22
- Van egy álomfogóm!

9. Tipikus lány vagy? (sok cipő, smink és rengeteg táska)
- Nem mondanám magam tipikus lánynak! Vásárolni is csak akkor megyek, ha valamire tényleg szükségem van! Nem hiába, annak idején fiúnak készültem!:D

10. Mindent megtudsz beszélni anyukáddal/apukáddal? Melyikükhöz állsz közelebb?
- Mivel a szüleim elváltak, így apukámmal nem sokat találkozom, ezért anyukámmal beszélem meg a dolgaimat!

11. Hogyan vetemedtél rá, hogy végig néz egy Forma1-es futamot? (a legelsőt)
- Eddig még nem sikerült!



Akiknek küldöm:
- http://lilluci-rpattzkstew.blogspot.hu/
- http://robsten-awayfromlove.blogspot.hu/
- http://alice-twilightfanfic.blogspot.hu/
- http://thecullens-rosalice.blogspot.hu/
- http://www.norastoryangels.blogspot.hu/
- http://lovethief-memy.blogspot.hu/
- http://www.happy-dreams-flannyfly.blogspot.hu/

2. fejezet

Meg is hoztam a következő fejezetet! Igaz kicsit megcsúsztam vele, de azért sikerült!

Tudom, nem nagyon érdemlem meg, de azért egy két komival örvendeztessetek meg!

Légyszi!!!!!

2. fejezet

Az új iskola

Végre beléphettünk abba az épületbe, ami csak úgy ontja magából a tudást. Persze Carl-t ez egy cseppet sem hatotta meg. Ő inkább a lányokkal volt elfoglalva.

• Edward oda nézz mennyi lány! Szerinted szóba állnának velem?
• Miért ne állnának szóba veled?- kérdeztem kissé értetlenül.
• Hát mert ők mégis csak egy magasabb rendű családból származnak!- mondta a legjobb barátom már korántsem olyan magabiztosan.
• Jaj Carl, ne aggódj már annyit!- próbáltam vigasztalni, de láthatóan sikertelenül.- Menjünk, és inkább iratkozzunk be! Utána is lehet ismerkedni!
• Jó, igazad van, mint mindig!- mondta, majd elindultunk az iroda felé, aminek az ajtajára hatalmas betűkkel ki volt írva, hogy beiratkozás.

Miután ez is meg volt, a tanárok utasítottak minket, hogy foglaljuk el a kollégiumot és feküdjünk le korán, mert holnap már órák lesznek. Carl ettől teljesen elkomorodott.

• Úgy látszik ma sem fogunk ismerkedni!
• Ugyan már Carl! Holnap is lesz nap!- mondtam miközben kipakoltam a hatalmas bőröndömet. Anyám semmit nem bízott a véletlenre. Mindenemet bepakolt, mintha soha többé nem mennék haza...

Végre eljött a másnap, és én egy nagy adag izgalommal indultam neki a napnak. Az órák elég hamar elteltek, így már csak egy óra maradt ebédig, amit az iskola menzáján fogunk elfogyasztani. Carl persze már tűkön ül, de én nem tudtam az ebéddel foglalkozni, mert már alig vártam a biológiaórát. A tanárunk Mr. Welsh volt, aki már épp kezdte volna az órát, amikor egy halk kopogás zavarta meg.

• Tessék!?- kiáltott ki Mr. Welsh.
• Elnézést kérek, csak a könyvtárban segítettem Mrs. Potternek!- mondta egy bársonyos hang.

• Semmi gond Ms. Radens! Kérem fáradjon a helyére és kapcsolódjon be az órába!

Felnéztem és láttam, amint egy fülig elvörösödött, félénknek tűnő lány igyekszik az utolsó pad felé.

• Ő Annabelle Radens!- mondta Carl, miközben én még mindig a lányt bámultam.
• - Hát ezt meg honnan tudod?- kérdeztem, ráeszmélve a mondat lényegére. Vajon Carl honnan tudja ki ez a lány?
• Amíg te a könyveket bújtad, én ismerkedtem!- válaszolta, és láthatóan nagyon büszke volt magára, amiért valami olyat tudott amit én nem...

Az óra után a menzára menet végig Carlt kérdezgettem, de ő sem tudott többet a lány nevénél.

• Ő nem olyan barátkozós típus,- mondta barátom- inkább csak a könyveinek él! De ne is kérdezd! Én is csak Cat-től tudom!
• Ki az a Cat?- kérdeztem.
• Ja, neked még nem is meséltem róla! Szóval a lányt Cathleen Monroe- nak hívják, és ő olyan haver -féle! De majd ebédnél úgy is megismered!

Ezt jó dolognak gondoltam, lévén így talán többet megtudhatok a lányról. Amikor beléptünk a menza ajtaján a szemem ismét megtalálta őt. Egyedül ült egy négy személyes asztalnál. Carl-nak igaza lehet a könyvekkel kapcsolatban, mivel most is egy halon könyv vette körül. Láthatólag senki sem foglalkozott vele, és ő sem foglalkozott senkivel.

• Nézd Edward, ott ülnek Cat-ék! Gyere üljünk le hozzájuk!... Hahó Edward, hallasz?
• Ja, igen! Mondtál valamit?
• Csak annyit, hogy üljünk le Cat-ék asztalához! Edward mi van veled?
• Semmi, semmi! Indulj el, én majd megyek utánad!- mondtam a láthatóan aggódó barátomnak.

Carl elindult az asztal irányába, de én nem tudtam rávenni a lábaimat, hogy kövessék. Ekkor hirtelen a semmiből eyg alacsony, szőke fiú lépett oda hozzám.

• Szia! Én William Swan vagyok! Te pedig Edward Anthony Masen Naperville-ből!
• Így van! De várj csak! Honnan tudod, hogy ki vagyok!- kérdeztem a szőke fiút, mert nem emlékezte , hogy bárkinek is bemutatkoztam volna.
• Ez egyszerű! Én vagyok a diáktanács elnöke, így az a dolgom, hogy mindenkit ismerjek! Azt a lányt is jól ismerem, akit már legalább húsz perce bámulsz!- mondta fülig érő vigyorral.- Ha gondolod bemutatlak neki!
• Komolyan? Igazán megtennéd?- ez a mondat olyan szánalmasan hangzott, hogy azt vártam, hatalmas röhögésben tör majd ki, de nem ez történt.
• Persze! A legjobb barátomnak mindent!- a legjobb barátja?

Nem igazán értettem ezt a dolgot, de úgy döntöttem nem firtatom tovább csak bólintottam. Azzal elindultunk a könyvekkel megpakolt asztal felé. A szívem valamilyen okból gyorsabban kezdett verni, amit nem igazán értettem, hiszen ilyen még soha nem történt velem ezelőtt. Amikor odaértünk az asztalhoz, William megszólította a lányt.

• Szia Annabelle! Ne haragudj, hogy zavarlak, csak be szeretném mutatni a legjobb barátomat! Ő itt Edward Anthony Masen!- már megint a legjobb barátjaként említett meg, de már nem is foglalkoztatott.
• Szia William! Igazán örülök, hogy megismerhetlek Edward, de ha most nem haragszotok olvasni szeretnék!- mondta elég ingerült hangon.

Úgy látszik nem valami barátságos, de valahogy ezzel még kíváncsibbá tett, és még jobban meg akartam ismerni.. De úgy tűnik ez nem az a nap lesz.

• Na jó, gyere William! Ideje nekünk is megebédelnünk!- ezzel elindultunk abba az irányba, ahonnan Carl integetett.

Azt hittem útközben William majd eltűnik, de olyan hűségesen követett, mint egy kiskutya. Amikor odaértünk, az asztalnál még két üresen állt. Az egyik Carl mellett . Én leültem Carl mellé, William pedig készült leülni a vörös hajú lány mellé, amikor az ingerülten ráhorkant.

• Hé Swan! Neked a buzgómócsingok közt a helyed, nem?
• Regina nyugi! Edward barátai a mi barátaink is!- mondta a Carl melletti, sötét hajú lány. Gondolom ő lehetett Cat, aki egyből szimpatikus lett nekem.
• Köszönöm! Ülj csak le William! De egy kérdés! Honnan tudja mindenki, hogy ki vagyok?
• Hát Carl barátod már nagyon sokat mesélt rólad és a furcsaságokhoz való vonzalmaidról!- mutatott rá a megrakott asztalra.

Azt hiszem korán ítéltem meg ezt a lányt. Lehet, hogy mégsem kéne, hogy szimpatikus legyen. Pedig rendes lánynak tűnik.

• Én Catleen Monroe vagyok, ő itt Regina Howard!- mutatott a vörös hajú lányra. Ő az aki már az elején ellenszenves volt nekem. De azért mégis mosolyt erőltettem magamra.
• Nagyon örülök! Gondolom nekem már be sem kell mutatkoznom!- jelentettem ki, mire mindenki hatalmas nevetésben tört ki.
• Jól van! Mivel ennél az asztalnál már mindenkit ismersz, nézzük a többit! A mellettünk lévő asztalnál afféle nagymenők ülnek!- világosított fel Cat, miközben hatalmas fintort vetett a szomszédos asztalnak címezve.- A szőke hajú lány Sophie Emily Radens. A srác pedig Naten Wyler, ők az iskola legfőbb hangadói! Úgy gondolják övék az iskola, vagy mi!
• Várj, azt mondtad Radens?
• Jól hallottad! Ő Annabelle Radens nővére, mégis olyanok mint tűz és víz! Nem is különbözhetnének jobban!- mondta Cat amilyen ellenszenvesen csak lehetett.

Az ebéd gyorsan eltelt, így korán visszamehettünk a kollégiumba. Én egész végig csak Annebelle-ről tudtam beszélni. Carl meglehetősen unta a dolgot.

• Edward most már csak ez lesz a téma, vagy fogsz másról is beszélni?- érdeklődött sértődött hangon, amikor hirtelen Sophie Radens lépett oda hozzánk, aki valószínűleg hallotta a beszélgetésünket.
• Szia Edward! Sophie vagyok! Hallom az én húgocskámról beszélgettek! Tudod vele nem érdemes foglalkozni! Ő csak a buta könyveivel tud szót érteni, velem ellentétben!- mondta, és közben egészen hozzám simult amit én nem értékeltem és inkább elhúzódtam tőle.
• Ne haragudj, de én nem igazán vonzódom az ilyen lányokhoz!- vetettem oda neki, majd elindultam, hogy minél távolabb legyek tőle.
• Uram Isten Edward! Tudod, hogy a suli legjobb csaját ráztad le?- mondta Carl szinte felháborodva.
• Ha így gondolod, lehet hogy neked kéne megismerkedned vele közelebbről!
• Lehet, hogy igazad van!- bólogatott serényen.

Innentől csendben haladtunk a kollégium felé...

A napok elég gyorsan teltek, így már lassan egy hónapja jártunk a Roosewelt Gimnáziumba, de Annabelle- ről semmi újat nem tudtam meg és Carl sem haladt sokat a Sophie ügyben.

Díj!!!!

DÍJ!!!!

Köszönöm Lillucinak!

11 dolog rólam:

1. Inkább kutyapárti vagyok, mint macskás!
2. Imádok olvasni!(Ki gondolta volna!:D)
3. 6 lánytestvérem van!
4. Kedvenc évszakom a tavasz!
5. Utálom az olyan embereket, akik azt hiszik, hogy övék a világ!
6. Utálom a focit!
7. A suliban sosem voltam jó töriből!
8. Pincér a szakmám, de nem mondanám, hogy odáig vagyok érte!
9. Kedvenc színem a lila!(Jelenleg!:D)
10. Bírom a romantikus filmeket!
11. Kiskoromban a kedvenc mesém a 101 kiskutya volt, és mindig azért nyúztam a szüleimet, mert akartam egy dalmatát!(Ami azt illeti, még most is szeretnék egyet!:D)

Kérdésekre válasz:

1. Ha választanod kellene, melyik korban élnél legszívesebben? És miért?

    -1900-as évek! De azt nem igazán tudnám megmondani, hogy miért!

2. Mit jelent számodra az írás?

   - Mindig szükségem van valamire, ami leköt, és nekem az írás ezt nyújtja!

3. Mi az az egy dolog, amire mindennél jobban vágysz?

   - Egy saját házra!

4. Kik a kedvenc íróid?

   - Emily Bronte

5. Milyen típusú filmeket kedvelsz?

   - Romantikus, vígjáték!

6. Mi a kedvenc idézeted? Mit jelent számodra?

   -  "Amikor azt mondom: " tudok vigyázni magamra ", azt várom, hogy fogd meg a kezem, nézz a    szemembe, és azt mondd: " Tudom, de azért itt vagyok, ha mégsem" 

-  Számomra ez azt jelenti, hogy az ember mellett mindig kell lenni olyan személynek is,aki igazán       ismeri, és tudja, hogy valójában mire van szüksége!

7. Ha egy embert kellene mondanod, akire feltétel nélkül bíznád az életed, ki lenne az, és miért?

 - A nővérem! Ő az aki mindent tud rólam!

8. Szoktál rajzfilmeket nézni? Ha igen, ki a kedvenc mesehősöd?

 - Igen! Jerry, a Tom &  Jerry cimű rajzfilmből!

9. Mi álmaid munkája?

 - Ahol sokat lehet keresni!:D

10. Hiszel természetfeletti dolgokban? Ha igen, mikben? 

 - Nem igazán!

11. Van olyan dal, ami különösen nem a kedvenced, mégis valamilyen oknál fogva fontos számodra?

 - Nincs ilyen!

Kérdések: 

1. Mi szerettél volna lenni kiskorodban?
2. Sikerült?
3. Melyik a kedvenc évszakod?
4. Miért pont az?
5. Melyik városban élnél legszívesebben?
6. Mi a véleményed az ismerkedős oldalakról?(facebook,iwiw, stb...)
7. Mi a hobbid?
8. Mit csinálnál ha megnyernéd a lottót?
9. Mi a kedvenc színed?
10. Ki a legfontosabb az életedben?

Akiknek küldöm:

http://lovethief-memy.blogspot.hu/
http://norastoryangels.blogspot.hu/
http://nothingwithoutyou-rs.blogspot.hu/
http://robsten-awayfromlove.blogspot.hu/
http://rs-storys4ewer.blogspot.hu/
http://rpattzkszew.blogspot.hu/
http://alice-twilightfanfic.blogspot.hu/

Első fejezet

1.fejezet

Hamar fel kell nőni

Ahogy teltek-múltak az évek egyre több ember fordult meg a házunkban, és ilyenkor mindig olyan érzésem volt, mintha mindenki csak miattam lenne itt. Az anyám ilyenkor mindig előadta a történetét az ő őstehetség kisfiáról, és általában a végén mindig a zongora mögött kötöttem ki. Nagyon hízelgő volt, hogy anyám ilyen büszke rám, de néha már kínos volt az a sok bámuló szempár. Hiszen még csak öt éves voltam!

Egy idő után aztán az emberek kezdtek megfeledkezni rólam- legalábbis én ezt hittem- és ennek valahogy örültem. Aztán rá kellett jönnöm, hogy csak a háború miatt nem jönnek, hiszen mindenki a családjával akarja tölteni azt a kevés időt, ami még van. Ekkor eszembe jutott, hogy az apám is katona, így valószínűleg ő is csatlakozni fog a bajtársaihoz. Mintha csak megéreztem volna a dolgot, lélekszakadva futottam ki a szobámból. Mire kiértem, apám már anyámat vigasztalta a konyhában.

• Ne aggódj drágám! Hamarosan újra találkozunk! Te csak a fiunkkal foglalkozz!- mondta síró anyámnak, miközben észrevette, hogy én is ott vagyok.
• Ó, szia fiam! Gyere öleld meg az apádat!- intett.

Nekem nem kellett kétszer mondani, mivel tudtam, lehet, hogy most lesz rá alkalmam utoljára.

• Na, ugyan! Egy férfinak nem szabad sírnia!- törölgette le apám krokodilkönnyeimet.
• Én nem is sírok!- mondtam durcásan.

Ekkor hirtelen belépett az ajtón Steven Collins és fia Carl, aki velem egy idős volt. Ők voltak a család legjobb barátai.

• Ne aggódj barátom! Majd én vigyázok a családodra, míg vissza nem érsz!- mondta apámnak, akinek hirtelen megkönnyebbülést láttam a szemében. Apám még egy csókot nyomott anyám arcára, majd kilépett az ajtón, nem tudva, hogy visszatér e még valaha.



Már több év el telt, mióta apám kilépett az ajtón. Én már betöltöttem a tizenharmadik életévemet, így már csak egy évem volt az általános iskolából. De még mindig, ennyi év után is ugyanarra a képre értem haza. Az anyám az ablak előtt ül, és reménykedik, hogy egyszer csak megpillantja apám közeledő alakját. Persze mind a ketten tudjuk, hogy nem így lesz, főleg miután megkaptuk a haláláról szóló táviratot.

• Szia anyu! Megjöttem!- mondtam anyámnak, amivel sikerült kizökkentenem emlékei rabságából.
• Ó, szia Edward! Hát haza értél? Kérsz valamit enni?
• Nem köszönöm!
• Ó, szia Carl! Ne haragudj észre sem vettelek!- mondta anyám még mindig kicsit mélázva.
• Jó napot Mrs. Masen!- köszönt Carl udvariasan.

Carl még egy órát volt nálunk, de nem igazán tudtam rá figyelni, amit persze ő észre is vett.

• Mi a baj Edward?- kérdezte kissé aggodalmasan legjobb barátom.
• - Jaj, ne haragudj, csak azon jár az eszem, hogy hogyan mondjam meg anyámnak ezt a gimnázium dolgot!
• Ugyan már Edward! Édesanyád nagyon büszke lesz rád ha megtudja, hogy orvos szeretnél lenni!
• - Jó, de mi lesz ha azt szeretné, ha apám nyomdokaiba lépnék!
• Szerinted anyád azt szeretné, hogy egyszer csak te is eltűnj az életéből?- kérdezte Carl kissé szemrehányóan, de tudtam, hogy igaza van.

Anyám mindent megtenne azért, hogy biztonságban tudjon, így biztos örülni fog az ötletemnek. Miután Carllal jól átgondoltuk, hogy mit kéne mondanom, elbúcsúzott és elindult haza.

• Sok szerencsét!- mondta mikor kilépett az ajtón.

Nem tudtam mire céloz ezzel, hiszen biztos volt benne, hogy anyám boldog lesz az ötletemtől.

• Anya, beszélhetnénk valami fontos dologról?- kezdtem hozzá.
• Hát persze fiam! Mit szeretnél mondani?
• Hát szóval arra gondoltam, hogy mi lenne ha az általános iskola után gimnáziumba mennék, hogy orvos lehessek!- úgy elhadartam a mondat végét, hogy nem voltam benne biztos, hogy anyám megértette.

Főként azért, mert nem mondott semmit, csak meredt maga elé. Aztán valami olyan történt, amire nem számítottam. Anyám arcán széles mosoly jelent meg.

• Hát persze kisfiam! Már azt hittem apádat akarod majd követni, és téged is elveszítelek!- mondta anyám, és bármennyire volt fájdalmas apám elvesztésének emléke anyám arcáról nem tűnt el a mosoly.

Nagyon boldog voltam, hogy mosolyogni láttam és annak még jobban örültem, hogy miattam ő is boldog.



Ezek után alig vártam, hogy elkezdődjön végre a gimnázium. A legnagyobb meglepetésemre Carl is velem tartott az elhatározásomban, így már ő is csak a jövő évről tudott beszélni. A hetek és a hónapok gyorsabban teltek, mint ahogy gondoltam volna, így mikor végre eljött az első gimnáziumi napom, alig fértem a bőrömben. Ez volt az első koedukált iskola és ez még kíváncsibbá tett.

A legjobb barátom még nálam is izgatottabb volt, tudván, hogy lányok is lesznek az épületben.

• Képzeld csak el Edward! Lányokkal együtt fogunk tanulni! Fel tudod te ezt fogni!?- mondta Carl széles vigyorral az arcán.

Tudtam, hogy innentől kezdve másról sem tud majd beszélni, de azért próbáltam lecsillapítani.

• Ugyan már Carl! Ez nem olyan nagy ügy! Különben is mi tanulni megyünk oda nem megházasodni!
• Persze, persze!- prüszkölte oda a szavakat, de láthatólag nem hatotta meg és inkább elmerült a gondolataiban...

Az épület hatalmasabb volt, mint azt álmaimban gondoltam volna. Igaz anyám mondta, hogy Chicago egy másik világ, de bele sem tudtam gondolni, hogy valójában mire gondol.

Meg is hoztam az előszót, bár nem tudom hány érdeklődő lesz!!!

Előszó

1901. június 20.-án, ezen a gyönyörű nyári napon született meg Edward és Elizabeth Masen egyetlen gyermeke, ifjabb Edward Anthony Masen. Már az első pillanatban elbűvölt mindenkit hatalmas zöld szemeivel és bronzbarna fürtjeivel. A szülei nagybecsű kincsként kezelték egyetlen fiukat, de bárhogy próbálták, a külvilág elől nem tudták eltitkolni kilétét. Főleg miután kiderült hatalmas tehetsége, mely a zenében tűnt ki. Már négy éves korában úgy zongorázott, mint a legtöbb profi. Szülei nagyon büszkék voltak apró csemetéjükre.

NEWS!!!!

Mint azt látjátok a blog elég nagy változáson ment át!
Erre azért volt szükség, mivel egy teljesen új történet kerül majd fel!
Ezt a történetet már elég régen kezdtem el, és nem is igazán akartam nyilvánosságra hozni, de úgy gondoltam miért ne!
Ez most nem Rob&Kris, de még csak nem Ed&Bella párosítású töri lesz!
Ez a történet Edward vámpírrá válása előtti életét meséli el!
Lehet, hogy már sokan találkoztak ilyen, vagy hasonló történettel, de én személy szerint még nem!
Remélem elnyeri majd a tetszéseteket!
A prológus is hamarosan felkerül!

Marcy R.

Hírek!!!

Sziasztok!

Tudom, hogy már elég rég volt friss, pedig megígértem, hogy hozom, de sajnos a gépem teljesen megadta magát, úgy hogy amíg nem sikerül a helyreállítás addig nem tudom hozni!
Aki képes még egy kicsit türelmesnek lenni, annak nagyon köszönöm!!!!
Amint tudom, hozom az új részt!!!!

Marcy R.